ProZ.com translation contests »
First ProZ.com Translation Contest 2007: "First ProZ.com Translation Contest 2007" » English to Hungarian » Entry by Veronika Wagner

Source text in English

Translation by Veronika Wagner (#376)

When she moved into his tiny house in Stroud, and took charge of his four small children, Mother was thirty and still quite handsome. She had not, I suppose, met anyone like him before. This rather priggish young man, with his devout gentility, his airs and manners, his music and ambitions, his charm, bright talk, and undeniable good looks, overwhelmed her as soon as she saw him. So she fell in love with him immediately, and remained in love for ever. And herself being comely, sensitive, and adoring, she attracted my father also. And so he married her. And so later he left her - with his children and some more of her own.

When he'd gone, she brought us to the village and waited. She waited for thirty years. I don't think she ever knew what had made him desert her, though the reasons seemed clear enough. She was too honest, too natural for this frightened man; too remote from his tidy laws. She was, after all, a country girl; disordered, hysterical, loving. She was muddled and mischievous as a chimney-jackdaw, she made her nest of rags and jewels, was happy in the sunlight, squawked loudly at danger, pried and was insatiably curious, forgot when to eat or ate all day, and sang when sunsets were red. She lived by the easy laws of the hedgerow, loved the world, and made no plans, had a quick holy eye for natural wonders and couldn't have kept a neat house for her life. What my father wished for was something quite different, something she could never give him - the protective order of an unimpeachable suburbia, which was what he got in the end.

The three or four years Mother spent with my father she fed on for the rest of her life. Her happiness at that time was something she guarded as though it must ensure his eventual return. She would talk about it almost in awe, not that it had ceased but that it had happened at all.
Anya még elég csinos nő volt, mikor 30 évesen odaköltözött a kis stroudi házba, és gondjaiba vette a négy gyereket. Mielőtt őt megismerte, nemigen találkozhatott hozzá fogható férfival.
Az amúgy kissé öntelt fiatalember rögtön lenyűgözte finom ájtatosságával, jó modorával, ambíciójával és zenei tehetségével. Elbűvölően viselkedett, okosan beszélt, és tagadhatatlanul jól nézett ki. Anya első látásra beleszeretett, és aztán ki sem szeretett belőle többé. Apám is vonzónak találta őt a maga bájával, érzékenyégével és rajongásával. El is vette feleségül. És aztán el is hagyta - otthagyta neki a kölykeit is a közös gyerekeik mellé.
Mikor eltűnt, Anya idehozott minket a faluba, és várt. Egyre csak várt, 30 éven keresztül. Nem hiszem, hogy valaha megértette volna, miért hagyták el, pedig elég világosnak tűnt. Túl őszinte, túl természetes volt ő ahhoz a riadt emberhez, távol állt tőle az a tisztaság- és rendmánia.
Végtére is vidéki lány volt, abból a rendetlen, hisztérikus, érzelmes fajtából. Teljes káoszban élt, szemtelen szarka módjára ékesítette rongyokból összehordott fészkét, lubickolt a napsütésben, ha veszélyt érzett, világgá károlta félelmét. Szerette beleütni az orrát mások dolgába, kíváncsisága nem ismert határokat. Volt, hogy enni is elfelejtett, máskor meg csak evett egész álló nap, és a vörösen alábukó nap látványa dalra fakasztotta. Egyik napról a másikra élve nem tervezgetett, áldott szeme mohón nyílt rá a természet csodáira, és a világért sem bírt volna rendet tartani.
Apám valami egészen másra vágyott, olyasmire, amit ő sosem tudott volna megadni neki. A külváros sérthetetlenségének óvó rendjét kereste, amit aztán meg is kapott végül.
Az az együtt töltött három-négy év Anyának táplálék volt egy életen át. Úgy őrizte akkori boldogságát, mintha az elég lett volna ahhoz, hogy apám végül visszatérjen hozzánk. Szinte félve emlegette; nem azt, hogy elmúlt, hanem hogy egyáltalán megtörtént.



[quote]
This translation received 2 votes

[/quote]