ProZ.com translation contests »
25th translation contest: "Alien first impressions" » English to Hungarian » Entry by Katalin Jaksa


Source text in English

Translation by Katalin Jaksa (#31657)

Imagine dining in a European capital where you do not know the local language. The waiter speaks little English, but by hook or by crook you manage to order something on the menu that you recognise, eat and pay for. Now picture instead that, after a hike goes wrong, you emerge, starving, in an Amazonian village. The people there have no idea what to make of you. You mime chewing sounds, which they mistake for your primitive tongue. When you raise your hands to signify surrender, they think you are launching an attack.

Communicating without a shared context is hard. For example, radioactive sites must be left undisturbed for tens of thousands of years; yet, given that the English of just 1,000 years ago is now unintelligible to most of its modern speakers, agencies have struggled to create warnings to accompany nuclear waste. Committees responsible for doing so have come up with everything from towering concrete spikes, to Edvard Munch’s “The Scream”, to plants genetically modified to turn an alarming blue. None is guaranteed to be future-proof.

Some of the same people who worked on these waste-site messages have also been part of an even bigger challenge: communicating with extraterrestrial life. This is the subject of “Extraterrestrial Languages”, a new book by Daniel Oberhaus, a journalist at Wired.

Nothing is known about how extraterrestrials might take in information. A pair of plaques sent in the early 1970s with Pioneer 10 and 11, two spacecraft, show nude human beings and a rough map to find Earth—rudimentary stuff, but even that assumes aliens can see. Since such craft have no more than an infinitesimal chance of being found, radio broadcasts from Earth, travelling at the speed of light, are more likely to make contact. But just as a terrestrial radio must be tuned to the right frequency, so must the interstellar kind. How would aliens happen upon the correct one? The Pioneer plaque gives a hint in the form of a basic diagram of a hydrogen atom, the magnetic polarity of which flips at regular intervals, with a frequency of 1,420MHz. Since hydrogen is the most abundant element in the universe, the hope is that this sketch might act as a sort of telephone number.
Képzeljük el, hogy ebédelünk egy európai fővárosban, ahol nem értjük a helyi nyelvet. A pincér csak egy kicsit tud angolul, de kézzel-lábbal mutogatva sikerül rendelnünk valamit, amit az étlapon felismerünk, aztán megesszük, kifizetjük. Most pedig gondoljunk bele abba, hogy egy balul sikerült túrázás után, farkaséhesen, egy faluban találjuk magunkat, Amazóniában. Az ottaniaknak fogalmuk sincs, mifélék vagyunk. Amikor rágás hangját imitáljuk, azt egy kezdetleges nyelvnek vélik. Amikor feltesszük a kezünket, hogy jelezzük, megadjuk magunkat, azt hiszik, hogy támadást indítunk.

Kommunikálni nehéz kölcsönösen ismert kontextus nélkül. Például a radioaktív helyszíneket több tízezer évig érintetlenül kell hagyni, így, mivel már a csupán 1000 évvel ezelőtti angol is érthetetlen a modern beszélő számára, a hatóságok komoly küzdelmet folytatnak azért, hogy a nukleáris hulladékot megfelelő figyelmeztetésekkel lássák el. Az ezért felelős bizottságok már mindenfélével előálltak az ágaskodó betontüskéktől Edvard Munch „A sikoly” című festményéig, vagy genetikailag módosított növényekig, amelyek a veszélyt jelezvén kékre változnak. Semmi sem garantáltan jövőálló.

Néhányan azok közül, akik ezeken a hulladéktelepekre kihelyezendő veszélyjelzéseken dolgoztak, részt vettek egy még nagyobb kihívást jelentő feladatban is: a földönkívüli életformákkal való kommunikációban. Ez a témája a Wired újságírója, Daniel Oberhaus „Földönkívüli nyelvek” című új könyvének.

Semmit nem tudunk arról, hogy a földönkívüliek hogyan fogadják be az információt. Egy pár tábla, amelyeket a hetvenes évek elején a Pioneer 10 és 11 űrszondákkal küldtek ki a világűrbe, meztelen emberi lényeket ábrázolt, illetve egy elnagyolt térképet, amely alapján megtalálható a Föld – a legelemibb dolgok, de még ez is azt feltételezi, hogy az idegenek látnak. Mivel az ilyen tárgyaknak csak végtelenül kis esélye van arra, hogy rájuk találjanak, a Földről sugárzott rádióadásokkal, amelyek fénysebességgel haladnak az űrben, nagyobb valószínűséggel létesíthető kapcsolat. Ám ahogy a földi rádiót be kell állítani a megfelelő frekvenciára, ugyanez érvényes a csillagközire is. Hogyan találhatnának rá éppen arra az idegenek? A Pioneer táblája ehhez is ad egy tippet a hidrogénatom sematikus ábrájával, amelynek a mágneses polaritása rendszeres időközönként váltakozik, 1420 MHz-es frekvencián. Mivel a hidrogén a leggyakoribb elem az univerzumban, megvan a remény arra, hogy ez a rajz egyfajta telefonszámként szolgálhat.


Discuss this entry